2Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain. (Jer 25,12;29,10) 23A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást! (2Kir 15,19.20; Dán 7,11) 2És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. (Ezék 37,11.12) 8Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? (5Móz 32,10; Ésa 46,3.4) 9És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. (Dán,12 4.) 21És ott vala Dániel a Cyrus király első esztendejéig. (Dán 5,1.30.31; Ezsdr 1,1-5)
10És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. (Jel 22,8.9;Jel 1,9;6,9;20,4.1Ján;5,10)
7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; (Zsid 2,9-14; Róm 5,15.1Kor;15,21.2Kor;13,4; Róm 6,9; Csel 26,23) 9Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; (Fil 3,21; Róm 8,17; Ésa 53,7-12; Zsid 2,9; Eféz 1,20-22; Mát 23,12; Jak 4,10; Ján 13,31.32; Jel 3,12; Ésa 42,8; Csel 2,36; Jel 19,16)